Drlanda

Japánban egy megható esemény zajlott le: a Kawanishi városában, az Uzen-Komatsu állomáson szolgáló cica, Shokora – vagy ahogy mindenki hívja, „Shoko” – hivatalosan is nyugdíjba vonult. A macska évek óta a vasútállomás igazi kabalája volt, ma pedig munkatársai és rajongói méltó ünnepséggel köszöntötték szolgálatának végét.

A macska, aki minden nap visszatért

Shoko 2019 tavaszán jelent meg először az állomáson. A cicát egy állatmentő szervezet fogta be, de hamar kiderült, hogy különleges vonzalmat érez a vasútállomás iránt.
A forgalom, az emberek és a zaj sem zavarták – sőt, nap mint nap visszatért, mintha mindig is ott lett volna az otthona.

Az alkalmazottak gyorsan megszerették, és a közös mindennapok hamarosan szokássá váltak: Shoko az állomás peronján pihent, üdvözölte az utasokat, sőt, néha a pénztár mellé is befészkelte magát.

„Állomásfőnökké” léptették elő

Néhány hónappal később az alkalmazottak egyhangú döntést hoztak:
Shoko megkapta az „állomásfőnök” (駅長, ekichō) címet – ugyanazt, amit korábban híres japán macskák, mint Tama is viseltek.
A cím szimbolikus volt, de a macska valóban komolyan vette a „munkáját”: mindenkit üdvözölt, barátságos volt a gyerekekkel, és vidámságot hozott a hétköznapokba.

„Ő nemcsak egy állomásmacska volt – Shoko a közösség része lett” – mondta egyik munkatársa a helyi újságnak.

Megérdemelt nyugdíj

Az évek azonban teltek, és Shoko már idős korba lépett. Bár egészsége még kielégítő, a dolgozók úgy döntöttek, hogy ideje pihenni, és biztonságos, nyugodt otthont biztosítani neki.
Így szerveztek számára egy különleges búcsúünnepséget, ahol tucatnyi ember – dolgozók, utasok és rajongók – jelent meg, hogy elköszönjenek tőle.

Könnyek, taps és macskaeledel

A búcsúceremóniát a Straits Times is beszámolta.
Shoko kapott egy kis „köszönőbeszédet”, egy tál kedvenc eledelét, valamint egy hivatalos elismerő oklevelet.
A résztvevők virágokat hoztak, fotókat készítettek, és sokan elérzékenyültek, amikor az egykori állomásfőnök utoljára végigvonult a peronon.

„Ő volt az állomás lelke. Hiányozni fog mindannyiunknak” – mondta egy utas, aki naponta találkozott vele.

Egy korszak vége, de a szeretet marad

Shoko most örökbefogadó családjához költözik, ahol békésen élhet tovább – nem vonatok és peronok, hanem puha takarók és nyugodt napok között.

A helyiek szerint az Uzen-Komatsu állomás soha nem lesz már ugyanaz nélküle.
De a „főnök” öröksége tovább él: egy kis emléktáblát és fényképet helyeztek el róla a váróteremben, hogy az utasok mindig emlékezzenek a macskára, aki éveken át vigyázott rájuk.